A hűséges rozmaring – menyasszonyi csokrok és esküvői virágdekorációk rozmaringból

A rozmaringot az ókoriak Aphrodité görög istennőnek, a szépség és a szerelem szimbólumának növényeként tisztelték. Sok országban még ma is menyasszonyi csokrot kötnek belőle, hogy boldogságot és gyermekáldást hozzon, a vőlegény gomblyukába pedig egy kis ágacsát tűznek a hűség jelképeként.

Kár, hogy nálunk egyre kevesebben emlékeznek erre a szép szokásra, pedig amellett hogy egy gyönyörű hagyomány, fantasztikusan jól is mutat az esküvői dekorációkban.

Egyszerű és elegáns, mindenhová felhasználható. A menyasszonyi csokron túl készülhetnek belőle kitűzők, asztaldíszek, ültetőkártyák, köszönőajándékok (rozmaringos tengeri só, vagy olívaolaj), és persze kerülhet belőlük a tortára is. Ha elég bátor vagy a viseléséhez, készítsetek belőle fejdíszt is.

Vágottan, de akár cserepes növényként is felhasználhatjuk, nem csak önmagában mutat jól, kísérőnövényként is rakhatjuk a csokrokba, asztaldíszekbe. Egyszerű fehérrel kombinálva elegáns, míg zsákvászonnal rusztikust hatást érhetünk el vele.

Legnagyobb előnye hogy a nyári hőségben is szépen tart, hiszen mediterrán vidékről származik. Neve is őshazájára, a párás tengerpartra utal, mivel a “ros” jelentése “harmat”, a marinumé pedig “tengeri”, tehát a rozmaring “a tenger harmata”. Már a neve is gyönyörűséges, de nézzétek ezeket itt!

Asztaldíszek, dekorációk:

Bread rolls with sprigs of rosemary on wooden boards add to the alfresco mood. Photo By Rylee Hitchner Photography. #tabledecor #alfresco:

 

Centerpiece…Flower pot painted or not, flower or herb, with ribbon or not.:

 

 

 

 

Menyasszonyoknak:

 

 

 

Vőlegényeknek:

 

 

 

Köszönőajándékok:

 

Torták:

Ha megtetszett a rozmaring-téma, vigyétek végig a motívumot és a meghívókra, ültetőkártyákra, asztalszámjelölő táblákra is rakjatok belőle.

 

Ugye milyen szépek? Indítsunk mozgalmat, ROZMARINGOT AZ ESKÜVŐKRE!!!! Ki tart velem?

A képek forrását és további rozmaringos ötleteket itt találtok!

 

Címkék: , , , , , , , ,
Tovább a blogra »