A virágkötőé… azaz az enyém.
A minap nosztalgikus hangulatban voltam és régi képeket nézegettem. Eszembe jutott, hogy megmutatom, a mi nagy napunk milyen volt, nahh persze nem magamutogatásból, hanem tisztán szakmai alapon, merthogy a dekorációt természetesen én magam csináltam.
Abban mindketten egyetértettünk a férjemmel, hogy csak polgári szertartásunk lesz, illetve hogy mindenképpen szűk családi- baráti körben szeretnénk ünnepelni, így olyan helyet kerestünk ahol a tervezett 40 fős vendégsereg kényelemesen és meghitt hangulatban töltheti az estét. Mivel a család az ország két végében, a vendégsereg nagyobb részét kitevő barátok és mi is Budapesten laktunk, így fővárosi helyszínek között keresgéltünk.
A helyszínválasztásnál fontos szempont volt, hogy az akkori vintage-mániámhoz illeszkedve mindenképpen egy ilyen stílusú vacsorahelyszínt találjunk, ami gyorsan meg is lett az Árnyas Étterem “személyében”. Csodás kis hely, kerthelységgel, amit persze mi márciusban nem használtunk, de télen ropog a kemencében a tűz, a falakon régi képek, tárgyak, nagyon hangulatos az egész. Aki szereti ezt a stílust, mindenképpen ugorjon el hozzájuk egy ebédre vagy vacsorára. Hogy ne kelljen sokat autózni, a polgári szertartásra a szintén XII. kerületi Barabás Villában került sor.
A csokromat március lévén tulipánból és fréziából készítettem. És ezzel harmonizáló színvilágban készítettem kitűzőket is.
A meghívókat és a menükártyákat is mi magunk készítettük. Ingyenes sablonból választottuk ezt mintát, ez szerepelt a vendégeket fogadó eligazító táblán is.
A nagyobbik barna bőröndnek vicces sztorija van: egy tihanyi nyaraláson szó szerint kukáztam. A férjem (aki akkor ugyebár még nem volt a férjem) egy hétig hallgatta a sóhajtozásomat, míg megígérte, hogy ha utolsó nap még ott lesz a lomtalanítás során kidobált kacatok között a kupacban a bőrönd, hazavihetem… Gondolhatjátok, mennyire izgultam, hogy ne vessen rá szemet senki. A kisebbiket pedig az étterem egyik pincére penderítette oda a saját “készletükből”, mondván így lesz tökéletes a kép. Ugye? Az is lett!
Ahogy mondtam, a virágos dekorokat is én csináltam, de mivel maga a helyszín nem igényelt semmilyen extra dekorációt, mert eredetileg is bájos vintage hangulata van, csak 4 asztaldíszt kellett “összedobnom”. Azért ha nem akarjátok hullafáradt menyasszonyként viszont látni magatokat a fotókon, komolyabb gyakorlat nélkül ezt inkább ne csináljátok utánam. Ha nagyobb volumenű lett volna a munka én is megbíztam volna valakit.
A nagyobb fejtörést inkább a virágok mellé komponált tárgyak felkutatása okozta, mert a fejemben megvolt a kép, amit látni szerettem volna, már csak a régies tárgyak hiányoztak hozzá. A kutatásban az egész család mellém állt, így a végeredmény nagyon-nagyon személyes lett.
A régi könyvek Munkácsy életrajzi regényei, szinte minden nyáron elolvasom, imádom. A petróleumlámpát apukám szerezte valahonnan régen, azóta őrizgette, csak a portól és rozsdától kellett megszabadítani.
Az üvegbúra az anyukámé, fizikatanár, valamilyen vákuum kísérlethez használta régen. Mostanság, karácsony körül üveggömbök kerülnek bele, húsvét táján tojások… Nagyon szeretjük!
Szódásüveg a nagyszüleimé volt. A képen nem látszik, de a virágok egy régi szószostálba kerültek, ami szintén családi örökség.
A régi vasalót sógornőm nagymamájától kaptuk kölcsön, a textil képkeretet pedig a káptalantóti piacon vettem évekkel ezelőtt, egy osztrák hölgy hagyatékából való.
A főasztalra külön virágdíszt nem készítettem, a menyasszonyi csokromból és a szülőköszöntő csokrokból csináltunk kis kompozíciót… A régi tükör a nagyszüleimé volt. Ugye milyen szép?
Most hogy így külön megmutattam az asztaldíszeket, elég furán hathat ez a sok régi dolog, de nézzétek meg azt is, hogy milyen környezetbe vittük…!
Csináltunk egy fotósarkot is, ahol aztán mindenki kedvére bolondozhatott… Vendégkönyvünk nem volt, mindenki felírhatta egy táblára a nekünk szóló üzenetét, amit aztán a fotósaink megörökítettek.
Persze a jókedv garantált volt…
Jó kis nap volt… De a legjobb az volt benne, hogy a kisfiam akkor már majdnem öt hónapja lapult a pocakomban.. Azóta meg már két és fél éves komoly férfiember…Hjaaaaajjjajjj, hogy repül az idő.
Köszönet a csodás fotókért Írisznek és Zolinak, a Fénylabor fotósainak. Ha nézegetnétek még képeket az esküvőnkről, vagy elolvasnátok milyen volt a nap az ő szemszögükből, itt megtehetitek.
És hogy mindebből mi lehet számotokra a tanulság?
A stílus mindegy, lehet vintage vagy modern, a lényeg, hogy a választott stílus hozzátok illő legyen.
Ha megvan a stílus, keressetek hozzá illő megfelelő helyszínt. Írtam erről egy kisokost, olvassátok el itt! Ez szerintem a hangulat kulcseleme. Még a legnagyobb pénzáldozatok árán sem lehet a helyi kisvendéglőben homokos tengerparti hangulatú esküvőt csinálni.
Vigyetek a dekorációba személyes elemeket! Higgyétek el, lehet mások csillivilli esküvői képeit nézegetni, pontról-pontra lemásolni, de a legjobb az, ha a képeket visszanézve sok-sok személyes emléket tudtok felidézni.
Ne, ismétlem, ne ti dekoráljatok! Persze tudom, mindenkinél van költségvetés, ami gyakran határt szab a szárnyalásnak, de ne azzal spóroljatok, hogy a nagy nap hajnalán hullafáradtan azon izgultok, lesz-e időtök az utolsó 5 asztaldíszt a fodrászhoz való indulás előtt befejezni. Írtam már több külön posztot arról, hogy mi az amivel spórolhattok, és mi az, amiből a dekoráció előkészítése során Ti is kivehetitek a részeteket, de a komplett dekoráció “legyártása” és közvetlenül az esküvő előtti kihelyezése semmiképpen sem tartozik ezek közé. Azért van néhány ötlet ami a pénztárcátokat is kíméli. Például Ildi és Lacka saját gyártású fényfüzére…
Keressetek olyan szolgáltatókat, akik szívvel-lélekkel, értetek, veletek együtt dolgoznak. Tudom ez nem könnyű, de a személyes ajánlások és az előzetes beszélgetések sokat segítenek. Ha nem vagytok egy hullámhosszon, ne szégyelljétek kimondani, hogy ti másra gondoltatok, vagy váltsatok, ha nagyon nem találjátok meg a közös nevezőt. Például én már jóval a személyes találkozás előtt beleszerettem a Fénylabor fotóiba, és szerencsére a személyes találkozáskor rögtön egy hullámhosszra kerültünk. Meggyőződésem, hogy amellett hogy vérprofik, ez is közrejátszott abban, hogy azt láttuk viszont a fotóinkon, amit szerettünk volna. De például lehet egy dekoros bármilyen profi és szuper referenciákkal rendelkező, ha képtelen egy kis rugalmasságra, és csak a saját stílusát (urambocsá’ már másnak legyártott cuccait) erőlteti rátok.
Tájékozódjatok, mielőtt döntötök! Ezzel sok csalódástól kímélitek meg magatokat. Nézzetek meg több helyszínt is, és kérjetek több helyről árajánlatot. Amellett hogy hol mi mennyibe kerül, döntő lehet a szolgáltató “kisugárzása” is. Mi például az éttermet “álruhában” teszteltük így már jóval azelőtt is tudtuk hogy jól főznek és kedves a kiszolgálás, mielőtt odaállítottunk volna árajánlatot kérni, amikor is mint tudjuk hirtelen előkerülnek a vörös szőnyeget gurítók, ha kiejtjük a szánkon, hogy egy kisebb vagyont tervezünk náluk hagyni. Ha van már virágosotok vagy dekorosotok, konzultáljatok vele is. Ő újabb szempontokat hozhat be, amivel számolhattok a döntés előtt. Vagy éppen fordítva. Érdeklődjetek a helyszínen, van-e olyan személy, csapat, akivel gyakran dolgoznak együtt. Sok helyszínen van bevált dekoros gárda, akik úgy ismerik a terepet mint a tenyerüket, ami bizony nem hátrány.
Lehet ez most kicsit tömény volt mára… Olvasgassátok, emésztgessétek! Ha kérdésetek van keressetek bátran!
Ha úgy gondolod, mást is érdekelhet a téma, oszd meg a posztomat. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzéseimről és további tartalmakra is kíváncsi vagy, kövesd Panka kertjét a facebookon is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: