A múltkor már mutattam őszi díszeket, sőt abban is segítettem, hogyan célszerű ezekhez az őszi terméseket begyűjteni. Ha lemaradtál róla, elolvashatod itt.
Ha az alapanyag már megvan, de még nem mertél belevágni az alkotásba, viszont már a bejárati ajtónál el szeretnéd kápráztatni a vendégeidet, vagy egyszerűen csak jól esne, ha egy hosszú nap után csodás lenne otthon a fogadtatás, tarts velem! Lépésről lépésre megmutatom, hogyan tudsz igazán káprázatos őszi ajtódíszt készíteni.
Amire szükséged lesz:
- koszorúalap (az enyém most 20 cm átmérőjű)
- kb. 25 cm drót
- krepp papír semleges színben (én most egy jó kis őszi rozsdabarnát választottam)
- olló
- drótvágó
- ragasztópisztoly
- őszi termések (makk, gesztenye, toboz, dió, mogyoró, mandula, kökény, csipkebogyó, apró gallyak, ágak, stb.)
Tipp: Mivel elég “duci” termésekkel dolgozunk, a koszorúalapot úgy válaszd meg, hogy a végeredmény majd kb. 5 cm-rel lesz nagyobb az alap átmérőjénél. Tehát ha például egy 25 cm-es koszorút szeretnél, akkor elég egy 20 cm-es alapot venned.
“Nulladik” lépésként dugd be a ragasztópisztolyt a konnektorba hogy felmelegedjen és döntsd el, hogy hogyan szeretnéd a művedet az ajtóra függeszteni. Ha szeretnéd hogy egy hosszabb szalagon lógjon a koszorú, akkor az első lépést nyugodtan hagyd ki!
1. Ha azt szeretnéd hogy a koszorúd felfüggesztése “láthatatlan” legyen, akkor vágj le egy kb 25 cm-es drótdarabot, és csavarj rá egy hurkot így:
2. A drót két végét a koszorúalap hátsó harmada táján szúrd át az alapon, majd a kibukkanó végeket “U” alakban fordíts vissza és tűzd az alapba. A huroknál tartva az egészet oldalirányba kicsit megmozgatva ellenőrizheted, hogy megfelelően tart-e az ily módon kialakított kampó. Ez azért is fontos, mert jól megpakoljuk majd termésekkel ami által eléggé megnő a súlya, amit a drótnak bizony tartania kell majd. Ez a dróthurok eddig nem túl csini, de nyugi, a termések teljesen el fogják majd takarni.
3. A krepp papír tekercsből vágj le egy 2-2,5 cm széles részt, ragaszd a végét a szalmához és szépen tekerd körbe a koszorúalapot. Ha nem elég egy sáv, vágj még egyet…! Erre két dolog miatt van szükség, egyrészt hogy hátul az apró kilógó szalmaszálak ne karcolják össze az ajtót, másrészt mert a terméseket nem tudod olyan közel ragasztani, hogy ne lehessen belátni az alaphoz, és elég csúnya lenne ha a szalma előkandikálna.
4. Ha ezzel megvagy, következhet az igazi alkotás. A terméseket szép sorban kezd el felragasztani egymás mellé. Mivel nekem nagy kedvencem a gesztenye, fő alkotóelemként ezt használtam néhány más terméssel kiegészítve. A kis “gombócok” közötti réseket a kisebb termésekkel, pl. a csipkebogyóval, illetve a kisebb darabokra vágott faágakkal lehet eltakarni.
Tipp: A terméseket néhány másodpercig tartsd meg, hogy a ragasztó kissé megszilárdulhasson és csak utána haladj tovább. Minden apró kis bogyó meg fogja találni a helyét, hidd el. Jahh! Ujjbegyekre vigyázni! A ragasztó forró, égési sérülést okozhat.
5. A koszorúalapot az asztalra fektetve szakaszonként menj körbe az alapon, felülre, kívülre és a belső ívre is mindig kerüljön termés, de a koszorúalap hátulja maradjon szabadon. Vigyázz, hogy a koszorú síkján hátrafelé ne lógjon túl semmi, mert ellenkező esetben nem fog szépen felfeküdni az ajtóra. Türelemjáték, nem mondom, szépen fokozatosan haladj, ne akarj túllenni az egészen. Lehet hogy későn szólók, de ez nem az a bizonyos 5 perc alatt összedobható dekoráció, de ígérem a végeredmény kárpótolni fog.
6. Ha körbeéltél még egyszer forgasd körbe a koszorút és ellenőrizd, hogy nincsenek-e valahol “lyukak”. Ha minden rést szépen eltakartál, csodáld meg a végeredményt, majd helyezd fel az ajtóra. Ha nem a drótos akasztási módot választottad, készíts rá egy szép szalagot, és azzal erősítsd fel. Én biztosan valami natúr vagy zsák anyagú szalagot választanék…
7. Zsebeld be a családod, a vendégek és szomszédok dicséretét!
A fotók a sajátjaim.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzéseimről és további tartalmakra is kíváncsi vagy, kövesd Panka kertjét a facebookon is.







Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: